kamerákban

Kamerákban a fény rögzítésének működése és a kapcsolódó technika különböző típusokban eltérő lehet, de a modern eszközökben általában központi szerepet játszik a fényérzékelő és a hozzá kapcsolódó elektronika. A kamera optikája gyűjti a fényt és meghatározza a kép keretét, a rekesz szabályozza a bejutó fény mennyiségét és a mélységélességet, a zár pedig az expozíciós időt határozza meg.

Digitális kamerák esetében a fény a fényérzékelőn, amely lehet CMOS vagy CCD, elektromos jelekké alakul. Ezt követi az analóg–digitális átalakító, majd a képprocesszor, amely zajt csökkent, demóz, színfeldolgozást végez és beállítja a fehéregységet. A képeket általában RAW vagy JPEG formátumban tárolják memóriakártyán (például SD vagy CF Express) belső vagy külső áramellátás mellett. A készülékek gyakran tartalmaznak automata fókuszt, fehéregyensúlyt, képstabilizációt és különböző fegyvertárakat, például ISO-szinteket és fehéregyensúly-készleteket.

A filmalapú kamerákban a fény a filmpapírra kerül, a belső fényzár és a filmtekerő rendszer vezérli az expozíciót. A filmfájlok lehetnek negatív vagy diafilmek, és a fejlesztésük után készül el a végső kép. Míg a digitális gépek azonnali adatfelhasználást tesznek lehetővé, addig a filmkamerák a kémiai folyamatokra támaszkodnak.

Összességében kamerákban minden elem a fény rögzítésének és kiértékelésének folyamatát szolgálja, legyen szó digitális vagy analóg megoldásról, és a technika folyamatosan fejleszti a képminőséget, a gyorsaságot és a felhasználói élményt.