kalciumcsatornablokkolókat

Kalciumcsatornablokkolók, ismertek még kalciumantagonistákként vagy kalciumellenes szerekeként is, egy gyógyszercsoport, amelyet elsősorban magas vérnyomás, angina és bizonyos szívritmuszavarok kezelésére használnak. Ezek a gyógyszerek úgy működnek, hogy blokkolják a kalciumionok beáramlását a szívizom- és az érfal simaizomsejtjeibe. A kalcium kulcsfontosságú szerepet játszik az izomösszehúzódásban, beleértve a szív összehúzódását és az erek szűkülését.

A kalciumcsatornablokkolók csökkentik a szívizom összehúzódásának erejét és ütemét, ami alacsonyabb vérnyomáshoz és csökkentett oxigénigényhez vezet a szívben. Ezenkívül az érfal simaizmainak ellazításával tágítják az ereket, ami tovább csökkenti a vérnyomást és javítja a vér áramlását.

Különböző típusú kalciumcsatornablokkolók léteznek, amelyeket általában két fő csoportra osztanak: dihidropiridinek és nem-dihidropiridinek. A dihidropiridinek elsősorban az erekre hatnak, míg a nem-dihidropiridinek nagyobb hatással vannak a szívre, lassítva a szívverést.

A kalciumcsatornablokkolók mellékhatásai közé tartozhatnak fejfájás, szédülés, fáradtság, lábdagadás és székrekedés. Ritka esetekben súlyosabb mellékhatások is előfordulhatnak. Fontos, hogy a betegek orvosi felügyelet mellett szedjék ezeket a gyógyszereket, és minden aggályukat megbeszéljék kezelőorvosukkal.