szívverést

Szívverés, vagy szívveréses ritmus, a szívizom ismétlődő összehúzódásainak és elernyedéseinek ciklusa, amely a vért pumpálja a keringésbe. Ezt a ritmust a szív elektromos rendszerének koordinált működése biztosítja, és folyamatosan igazodik a test igényeihez.

Fiziológiai alapok: A szívritmust kezdeményező ingert a sinuscsomó (SA-csomó) adja, amely ritmust „parancsol”. A jel továbbjut az AV-csomóhoz, majd a His-kötegen és Purkinjerostokon keresztül a kamrák összehúzódását váltja ki. A szív két fő része a pitvari és a kamrai összehúzódás, a nyugalmi diastole pedig a töltődés ideje.

Általános értékek és mérés: Nyugalmi szívverés általában 60–100 ütés/perc felnőtteknél. Edzettségtől függően sportolóknál gyakran alacsonyabb. A pulzust a radiális vagy más verőér mentén érezhetjük; az elektromos tevékenységet EKG rögzíti; a hallható szívhangok közül az S1 és S2 a pitvar–kamrai kapcsolatok és a szívzörej fontos részei.

Gyakori rendellenességek: tachycardia (nyugalmi pulzus >100 bpm), bradycardia (<60 bpm), extraszisztolák (korai ütés), pitvarfibrilláció vagy kamrai ritmuszavarok. A tünetek lehetnek ártalmatlanok vagy jelei mögöttes betegségnek; diagnózist gyakran EKG, Holter-monitorozás vagy echokardiográfia segíthet.

Mikor orvoshoz forduljon: hirtelen mellkasi fájdalom, légszomj, ájulás vagy tartós, erőteljes szívdobogás-érzés jelentkezése esetén. Súlyos vagy gyorsan romló tüneteknél érdemes azonnali orvosi segítséget kérni.