jelkiesés

Jelkiesésnek nevezzük azt a jelenséget, amikor egy kommunikációs csatornán érkező jel gyengül, torzul vagy teljesen elveszik, és a vételi minőség nem éri el a szükséges szintet. Ennek következtében az adatok hibásak lehetnek vagy a kapcsolat megszakadhat.

A jelkiesés lehet ideiglenes vagy tartós, és több forrásból eredhet. Fizikai gyengülés vagy veszteség az út mentén, interferencia, multipath (többszörös visszaverődés) és külső környezeti hatások mind okozhatják. A csatorna típusától függően különbözőek lehetnek az okok: vezetékes hálózatokban sérült kábelek, érintkezők és csatlakozók, illetve hardverhiba; vezeték nélküli rendszerekben pedig gyenge vagy változó jel, zaj és zsúfolt spektrum.

Mérés és észlelés: jelkiesítés mérésére a jel erősségét és minőségét mutató paraméterek használhatók, például RSSI, SNR és BER. A rendszerfigyelés során gyakran észlelhető vételi gyengeség, növekvő hibaarány vagy adatátviteli sebesség csökkenése.

Megelőzés és csökkentés: a tervezésnél adjunk biztonságos fade marginet, használjunk jó minőségű kábeleket és csatlakozókat, árnyékolást és földelést; szükség esetén redundancia, jelerősítők vagy ismétlők alkalmazása; hibajavító kódok és protokoll-szintű védelem; rendszeres karbantartás és felügyelet.

Alkalmazási területek közé tartozik a telekommunikáció, televíziózás, vezeték nélküli hálózatok és optikai kommunikáció. A jelkiesés kezelése kiemelten fontos a szolgáltatásminőség és a megbízhatóság fenntartása szempontjából.