izomtónusokat

Az izomtónus az izmok nyugalmi állapotban és passzív mozgatás közbeni ellenállásának összessége. Ezt a központi idegrendszer és az izomrostok neuromuszkuláris kapcsolatrendszere szabályozza, és fontos a testtartás megőrzésében, a mozgás kezdeményezésében és a koordinációban. A tónus mértéke életkor, fejlettségi szint és ébrenlét állapota szerint változik.

Normális tónus magában foglalja a mérsékelt, passzív mozgatásra adott ellenállást, amely lehetővé teszi a szabad mozgást és a hosszú távú stabilitást. A test különböző részeiben és különböző helyzetekben a tónus eltérő lehet.

Patológiás tónus esetén beszélhetünk hipotóniáról (csökkent ellenállás passzív mozgatásnál) és hypertoniáról (növekvő ellenállás). A hypertonia gyakran spasticitás formájában jelentkezik, amely mozgás közbeni ellenállást velocity-dependent módon növel. Rigidity pedig állandó tónust jelent. Dystónia esetén tartós vagy ismétlődő testtartás-változások és görcsös mozgások alakulnak ki.

Kiváltó okai között szerepelnek központi idegrendszeri károsodások (például stroke, traumás agyi vagy gerincvelő-sérülés, cerebrális paralízis), neurodegeneratív betegségek, veleszületett rendellenességek és más neuromuszkuláris problémák. Gyakran több tényező kombinációja okozza a tónusproblémákat.

Értékelése klinikai vizsgálattal történik: passzív mozgatás során felmerült ellenállás meghatározása, MAS vagy Tardieu-skála alkalmazása. Ezek mellett EMG vagy képalkotó vizsgálatok segíthetnek a kiváltó ok felderítésében és a tónus komponenseinek elkülönítésében.

Kezeletek célja a funkcionális mozgás javítása és a kényelmi állapot növelése. Gyakorlatsor, nyújtás, helyes testtartás és segédeszközök használata alapvető részét képezik. Lokalizált hypertoniánál botulinum toxin injekció adható, míg általánosabb vagy súlyosabb esetekben gyógyszeres kezelés (például baclofen, tizanidin) és komplex rehabilitáció is szóba jöhet. Súlyos esetekben fontolóra vehető sebészeti beavatkozás vagy invazív eljárások.