inflációról

Az infláció az árszínvonal általános és tartós növekedése egy gazdaságban. Általában éves mértéket adnak meg, leggyakrabban a fogyasztói árindex (CPI) alapján. Nem egyetlen termék áremelkedését jelenti, hanem az árszínvonal általános növekedését hosszabb időn keresztül.

Okok: Kereslet- és költségoldali tényezők. Kereslet-nyomásos infláció akkor alakul ki, amikor a kereslet meghaladja a termelési kapacitást. Költég- és árnövekedéses infláció a költségek, például bérek vagy nyersanyagárak növekedése miatt jöhet létre. Külső sokkok, például energiaárak emelkedése és inflációs várakozások is hozzájárulhatnak. A pénzkínálat növekedése és a gazdasági nyitottság is befolyásolja.

Mérés és mutatók: A legfontosabb mutató a CPI, amely a tipikus fogyasztói kosár árának változását követi. Ezen kívül használják a PPI-t (termelői árindex) és a GDP-deflátort. Az infláció mértéke megítélésében fontos a várakozás is, mert befolyásolja a bérek és árak jövőbeli alakulását.

Hatások: Az infláció hatással van a vásárlóerőre, a megtakarításokra és a beruházásokra. Magas infláció esetén romlik a reáljövedelmek vásárlóereje, nőhet a bizonytalanság, és csökkenhet a hosszú távú beruházási hajlandóság. A bérek és árak dinamikája összekapcsolódhat.

Kezelés: A jegybankok gyakran inflációs célokat tűznek ki. Alkalmazott eszközeik közé tartozik a jegybanki kamatlábak módosítása, nyíltpiaci műveletek és a likviditás szabályozása. Fiskális politika is hatással lehet az inflációra. A cél a pénzügyi stabilitás és a gazdasági növekedés megőrzése.

Történeti megfigyelések: Számos ország szenvedett inflációt vagy hiperinflációt. Ismert példák: a Weimari köztársaság hiperinflációja, Zimbabwe, és Magyarország 1945–46-os pengő-hiperinflációja. A mai rendszerek általában inflációs célzást alkalmaznak a stabilitás érdekében.