indulatú

Az indulatú kifejezés magyar nyelvű orvosi terminológia, amely rosszindulatú (malignus) tumorra vagy ráktípusra utal. Olyan neopláziákra vonatkozik, amelyek képesek a környező szövetekbe invázióba kerülni és távoli helyekre terjedni (metasztázis). Ellentéte a jóindulatú kifejezésnek, amely benignus növekedést jelöl és általában nem invazív.

Rosszindulatú növekedések kialakulása genetikai és epigenetikai változások eredménye, amelyek a kontrollált sejtosztódás elvesztését és a differenciálódás visszafejlődését okozzák. Gyakran jellemző rájuk a helyi invázió, gyors növekedés és a sejtek közti különbségek (heterogenitás) megléte. A terjedést leggyakrabban nyirok vagy vér útján végzik, így távoli áttétek alakulhatnak ki.

Főbb csoportok közé tartoznak a karcinómák (epitheliális sejtekből származók), a szarkómák (kötőszöveti vagy mesenchymalis eredetűek) és a hematológiai neoplazmák, például leukémiák és limfoomák. Ezenkívül ritkábban előfordulhatnak speciális alosztályok, például melanoma vagy neuroendokrin tumorrendszerek, amelyek sajátos biológiai viselkedést mutatnak.

A diagnózis érzékelés és képalkotás kombinációjával történik: tünetek felmérése, képalkotó vizsgálatok (CT, MRI, PET), és szövetmintavétel (biopszia). A histopathológiai vizsgálat, immunhisztokémiai markerek és molekuláris tesztek segítik a tumor származását, agresszivitását és az adott kezelési lehetőségeket meghatározni.

A kezelés egyénre szabott, és a tumor típusa, stádiuma és molekuláris jellemzői alapján választható: sebészeti eltávolítás, radioterápia, kemoterápia, célzott terápia vagy immun-, illetve egyéb biológiai megközelítések. A prognózis rendkívül változó: korai stádiumban gyakran gyógyítható, előrehaladott állapotban pedig korlátozottabb túlélés várható. A rendszeres szűrővizsgálatok és korai diagnózis tehát jelentős szerepet játszanak a kimenetelben.

Etymológia: az indulatú szó a magyar orvosi terminológiában a rosszindulatú viselkedést jelöli, ellentétben a jóindulatúval (benignus).