implicaturákról

Az implicaturák (implicaturák) a nyelvészeti pragmatika fogalmai közé tartozó jelenségek, amelyek a mondat szó szerinti jelentésén túlmutató értelmezést jelentenek. Egy implicatura olyan jelentés vagy következtetés, amelyet a hallgató a kontextusból, a beszélő szándékából vagy a társadalmi normákból von le, anélkül hogy azt explicit módon kimondanák.

Két fő típusa létezik. A beszélgetési (conversational) implicaturák Grice kooperatív beszédelméletén alapulnak: a hallgatónak a kontextus és a beszélői szándék alapján kell következtetnie a rejtett jelentésre, amely a maximák betartásából fakad. Például a „Néhány diák átment a vizsgán.” kijelentésből általában úgy értelmezzük, hogy nem minden diák ment át. Angol példaként a „Can you pass the salt?” nyílt kérdés helyett gyakran csak kérést jelöl, tehát a hallgató érti, hogy a só átadását szeretnék.

A konvencionális implicaturák bizonyos lexikai elemekhez vagy kötőszavakhoz kötődnek, és nem a mondat teljes igazságértékét módosítják, hanem kontrasztot vagy egyéb hozzáadott jelentést fejeznek ki. Ilyen például a but kötőszó használata: „He is poor but honest" magyarítva „Szegény, de becsületes,” ahol a kontraszt a jelentés részét képezi.

A pragmatika más elméletei is hangsúlyozzák az implicaturák szerepét, például a Sperber–Wilson relevancia-elmélete. Az implicaturák megértése alapvető a beszédértésben és a félreértések elkerülésében.