igazságfeltételes

Az igazságfeltételes vagy igazságfeltételes szemantika olyan szemantikai megközelítés, amely szerint a nyelvi kifejezések jelentését elsősorban az határozza meg, hogy a kifejezés milyen igazságfeltételek mellett igaz vagy hamis lehet. Más szóval egy mondat értelme leírható annak igazságértékével és az azt kiváltó valószínű vagy megfigyelhető világokkal.

A módszer lényege, hogy a mondatok értelmét modellezhető módon a „lehetséges világokban” fennálló igazságértékekkel fejezzük ki. Egy mondat akkor igaz egy adott világban és kontextusban, ha a mondat állítása megfelel annak a valóságállapotnak. Így az értelmezés nemcsak a végeredményre korlátozódik, hanem annak feltételrendszerére is: milyen körülmények között lenne az adott állítás igaz vagy hamis. A szemantika ezt gyakran úgy adja meg, hogy a mondatot igazságértékfüggvényként tekinti, amelyet a kontextus és a referenciális környezet befolyásol.

A történeti háttérben a klasszikus szemantikai hagyomány Frege-tól és Tarskytól kezdődik, majd a Montague-szemantika és a lehetséges világokhoz kapcsolódó szemantikák fejlődtek ki. Az igazságfeltételes megközelítés különösen hangsúlyos a nyelvfilozófiában és a formális szemantikában, ahol a kijelentések tartalmát és a mondatok igazságértékeit pontosan definiálják.

Fontos korlátozásai közé tartozik, hogy nem minden értelemre elegendő az igazságfeltételek elvárása; a pragmatika, kontextus, preszuponíciók és nyelvi viszonylatok gyakran tovább gazdagítják a jelentést, mint a vizsgált kontextus alapján.