hypotónia

Hipotónia olyan állapot vagy jel, amelyben az izomtónus alacsonyabb a normálisnál, és a végtagok passzív mozgatására kevesebb ellenállás adódik. Gyermekeknél és felnőtteknél egyaránt előfordulhat, és gyakran tünet vagy következmény egy másik betegségben.

Kialakulhat központi eredetű vagy perifériás, veleszületett vagy szerzett. Gyakori okok közé tartozik a koraszülöttség, genetikai szindrómák (például Down-kór, Prader-Wili-szindróma), neuromuszkuláris betegségek (izomdisztrófiák, spinalis izomatrofia), központi idegrendszeri rendellenességek, endokrin és anyagcsere betegségek, fertőzések és mérgezések.

Jellemzői közé tartozik a laza izmok, csökkent vagy hiányzó mélyreflexek, nehezebb etetés és fejlődésbeli késés. A hipotónia súlyossága változó: enyhe esetben csak késés észlelhető, súlyosabb esetben légző- és mozgásszervi gyengeség is előfordulhat.

Diagnózis: klinikai kép alapján történik, a mögöttes ok tisztázására irányuló vizsgálatokkal. Kiegészítő vizsgálatok lehetnek laboratóriumi metabolikus vizsgálatok, izom- és idegvizsgálatok (EMG, NCS), képalkotó vizsgálatok és genetikai tesztek; endokrin funkciók felmérése.

Kezelés: a foglalkozási és fizikoterápia, valamint ergoterápia a tónus és a mozgás javítására, szükség szerint légzési és táplálási támogatás. Az ok kezelése alapvető; fejlesztési korai intervenció segíti a későbbi kilátásokat.

Prognózis: az okától és a korai beavatkozástól függ. Sok esetben a hipotónia javulhat, de tartós állapotok is előfordulhatnak, és hosszú távú gondozást igényelhet.