hyponatrémiához

Hiponatrémia vagy hiponatrémia hiponatrémiában szenvedő betegek vérében alacsony nátriumszintet jelent, általában 135 mmol/L alatt. Az állapot gyakran összetett, és a túlzott vízbevitel vagy vízmegtartás következtében alakul ki, amikor a nátriumhoz viszonyított vízmennyiség növekszik. A kórházban gyakori elektrolitzavar, amely számos alapbetegséggel vagy gyógyszerrel összefüggésben fordul elő.

Osztályozás szerint három fő típust különböztetünk meg a volumenterhelés alapján: hypovolemás hiponatrémia (egészségtől eltérő folyadékveszteség például hasmenés, hányás vagy diuretikumok miatt), euvolemás hiponatrémia (általában SIADH vagy hormonális okok miatt; a testfolyadék mennyisége normális vagy közel normális), valamint hypervolémiás hiponatrémia (pl. baloldali vagy jobb heart failure, cirrhosis, nephrotikus szyndróma). Időbeli megkülönböztetés szerint lehet akut vagy krónikus, és tünetek alapján súlyosság szerint osztályozható: enyhe, középsúlyos és súlyos, utóbbi közvetlen neurológiai tünetekkel járhat (például zavartság, görcsök, kóma).

Diagnózis során első lépés a hipotonikus hiponatrémia igazolása: mérni kell a szérum osmolalitást, a vizelet osmolalitást és a vizelet natriumszintet, továbbá endokrin kivizsgálást (pajzsmirigy és mellékvese funkciók) és a kezelést befolyásoló állapotok felderítését. A hypertonikus hiponatrémia és pseudohyponatrémia kivétele érdekében is fontos a megfelelő laboratóriumi differenciálás.

Kezelésének célja a tünetek mérséklése és a nátrium fokozatos, biztonságos korrigálása. Súlyos szimptómás hiponatrémia esetén hypertonikus (3%-os) nátrium-klorát adunk gyors iv beavatkozást, például 100 ml-os bolusokkal, hogy a nátriumszint gyorsabban emelkedjen, de nem szabad túl gyorsan haladni (the 8–12 mEq/L/24 óra gyakori korrekciós határ). Enyhe vagy tünetmentes állapotban általában folyadékbeviteli korlátozás, és az alapbetegség kezelése; SIADH esetén kolloid vagy vesehiperklorémás kezelések, diuretikumok vagy vasopresszinreceptor-antagonisták alkalmazása mérlegelve. Megfelelő monitorozás és lassú, kontrollált korrekció elengedhetetlen a későbbi oszmotikus demielinizáció elkerülésére. A hyponatrémia prognózisa az alapbetegségek súlyosságától és a korrekciós ráta megfelelő betartásától függ.