hmérsékletváltozásra

A hőmérsékletváltozás a hosszú távú, évek-tizedek alatt megfigyelt hőmérséklet-változásokat jelenti a földfelszín és a légkör szintjén. Nem az egyes napok időjárásáról szól, hanem a klímaváltozás során észlelt trendekről és összefüggésekről. A globális és regionális hőmérsékletváltozások együtt járnak a csapadékeloszlás, a jégborítás és az óceánok állapotának módosulásával. A jelek regionálisan eltérőek lehetnek, de a melegedés hosszú távú tendenciája széles körben kimutatható.

Fő kiváltó okai között vannak a természetes tényezők, például a Napenergia hosszú távú variációi és a vulkáni aktivitás, valamint az emberi tevékenységből származó üvegházhatású gázok koncentrációjának növekedése (főként szén-dioxid, metán és nitrogén-oxidok), aeroszolok és a földhasználat-változások. Ezek fokozzák a légkör üvegházhatását és megváltoztatják a földi energiaegyensúlyt, visszacsatolási mechanizmusokkal pedig erősítik a folyamatokat.

Mérik és modellezik: a hőmérsékletváltozás nyomon követésére világszerte állomások, tengeri megfigyelések és műholdfelvételek szolgálnak; az adatok értelmezéséhez reanalíziseket és klímamodelleket használnak. A modellek különböző kibocsátási forgatókönyvekre adnak előrejelzéseket, amelyek segítenek a lehetséges jövőbeli kimenetelek felmérésében.

Az eredmények szerint a hőmérséklet-emelkedés hozzájárulhat szélsőséges időjárási események gyakoribbá válásához, az óceánok felmelegedéséhez, a jég olvadásához és a tengerszint emelkedéséhez. Ez hatással van a természeti és humán rendszerekre, például az ökoszisztémákra, a mezőgazdaságra és a vízgazdálkodásra. A válaszok két fő pillére a kibocsátás-csökkentés és az alkalmazkodás, nemzetközi szinten pedig a nemzetközi egyezmények és politikai intézkedések kereteit adják.