hibafeldolgozást

Hibafeldolgozás alatt olyan eljárások és mechanizmusok összességét értjük, amelyek a rendszerekben előforduló hibák felismerését, jelentését, kezelését és helyreállítását szolgálják. Célja a megbízható működés fenntartása, a hibák okozta leállások minimalizálása, valamint a hibamentesség és robusztusság növelése.

Szoftverfejlesztésben a hibafeldolgozás magában foglalja a kivételkezelést (exception handling), a hibakódok és hibaüzenetek alkalmazását, a hibák naplózását és monitorozását, valamint a rendszer-katasztrófák megelőzését célzó visszaállási és degradációs stratégiákat. Gyakori megközelítés a hibák elkerülése érdekében a bemeneti validáció, a védekező programozás és a robusztus API-design.

Az adatátvitelben és adattárolásban a hibafelderítés és -korrekció lényeges eszközei közé tartoznak a paritás és ellenőrző összeg, a CRC (Cyclic Redundancy Check), a Hamming-kódok és a fejlettebb hibajavító kódok, például a Reed-Solomon. Hálózati protokollokban gyakori a hibajavító és újraátküldési (ARQ) mechanizmusok alkalmazása. Memóriában az ECC (error-correcting code) memóriák célja a memóriahibák automatikus javítása.

Fontos szempontok közé tartozik a hibák gyors és pontos észlelése, a megfelelő jelzések és naplózás, a biztonságos és determinisztikus helyreállítás, valamint a rendszer teljesítménye és hatékonysága közötti egyensúly. Hibafeldolgozás nélkül a rendszerek könnyen érzékenyek lehetnek a hibákra és a szövődményekre.