hezkezelés

A hezkezelés a fémek és ötvözetek olyan hőfeldolgozási folyamata, amelynek során a vizsgált anyagot kontrollált módon felmelegítik, majd hűtik úgy, hogy módosuljanak a szerkezeti és mechanikai tulajdonságai anélkül, hogy a kémiai összetétele megváltozna. A kifejezés a legtöbbször a hőkezelés szinonimájaként jelenik meg a szaknyelvben, és a cél a anyag teljesítményének és felhasználhatóságának javítása.

A hőkezelés fő típusai közé tartoznak a következők: lágyítás (annealing), amely lágyabbá és kielégítőbb alakíthatóvá teszi az anyagot, meghosszabbítva a szakítószilárdságot és csökkentve a belső feszültségeket; normalizálás (normalizing), amely szilárdabb és egyenletesebb szemcsézetet eredményez; keményítés (hardening), amely a keményebb és kopásállóbb állapot elérésére irányul; valamint temperálás (tempering), amely a keményítés után a ridegséget csökkenti és a ductilitást növeli. Ezeket a folyamatokat gyakran ötvözik vagy kombinálják a kívánt tulajdonságok elérésére.

Anyagok tekintetében a hőkezelés elsősorban acélokra alkalmazott eljárás, de előfordul más ötvözeteknél is, például alumínium- és rézötvözeteknél. A folyamat során fontos a kiinduló anyag tulajdonságainak és a kívánt végállapotnak megfelelő hőmérséklet, időtartam és hűtési ütemterv választása, mivel ezek befolyásolják a szemcsképződést, a maradék feszültségeket és a torzulások kockázatát.

Előnyei közé tartozik a szilárdság és kopásállóság növekedése, javuló alakíthatóság vagy szakítószilárdság, míg hátrányai közé sorolhatók a torzulások, belső feszültségek és a költségek. A megfelelő paraméterezés és kontrollálás nélkül a hőkezelés kedvezőtlen jellemzőket is eredményezhet.