hangulatteremtésre

Hangul (한글) a koreai írásrendszer, amelyet a 15. században alkotott Sejong király és a tudósok. Célja a köznép számára érthető és megtanulható írás létrehozása volt, ezáltal növelve az írás- és olvasástudást Koreában.

A megalkotás 1443–1446 között történt a Joseon-dinasztia idején. A Hunminjeongeum című kiadvány mutatja be az elveket és a betűk rendezését. A kezdeti rendszer 14 konsonánsból és 10 magánhangzóból állt, és a szótagblokkokban írja le a hangokat: kezdeti hang, magánhangzó és szükség esetén záróhang.

A betűk tervezése featural jellegű: a konsonánsok alakja a beszéd helyét és módját idézi, a magánhangzók pedig egyszerű vonalak és ívek összetétele. Minden szótag egy blokkba kerül, amely legalább egy konsonánt és egy magánhangzót tartalmaz, és opcionális záróhangot vehet fel. Példák a konsonánsokra: ㄱ, ㄴ, ㅁ, ㅅ, ㅇ; magánhangzókra: ㅏ, ㅓ, ㅗ, ㅜ és ezek összetételei.

Napjainkban a Hangul a koreai nyelv írásának alapja mind Dél-, mind Észak-Koreában. Könnyen tanulható, hatékonyan írható szótagblokkokat használ, és jól alkalmazkodik a számítástechnikához. Unicode-ban a Hangul Syllables blokk U+AC00–U+D7A3, a jamo betűk pedig U+1100–U+11FF tartományban találhatók.

Jelentősége abban van, hogy megkönnyítette az írástudást, egyszerűsítette a betűkészleteket és elősegítette a koreai kultúra fejlődését. A Hangul ma a nyelvészeti, pedagógiai és technológiai kutatásokban is fontos példája a tervezett írásrendszereknek.