hanghívás

Hanghívás a hangalapú kommunikációs esemény, amelyben két vagy több fél között beszélgetés jön létre hangátvitel útján. A hívás során a beszéd hangja végig áthalad a hálózaton, és a résztvevők hallják egymást. A kifejezés általában a hagyományos telefonhívásokra utal, de alkalmazható a modern, interneten alapuló hangkommunikációra is. A hanghívás magában foglalja a hívás kezdeményezését, a jelzésfolyamatot a résztvevők azonosításáért, a médiacsatorna megnyitását, a beszélgetés fenntartását és a hívás végének lezárását. Tágabb értelemben elkülöníthető a videóhívástól és más üzenetküldési formáktól.

Technológiai alapok: a hagyományos hanghívások a közvetlen telefonhálózaton (PSTN) vagy ISDN-en keresztül valósulnak meg, ahol a jelzést és a médiát különböző protokollok kezelik (például SS7 a hagyományos hálózatban). A modern hanghívások gyakran VoIP-alapon működnek, ahol a SIP vagy H.323 jelzés és az RTP médiakezelés használható. A beszédkódolók, mint a G.711, G.729 vagy Opus, a rendelkezésre álló sávszélesség függvényében kódolják a hangot.

Biztonság és teljesítmény: VoIP-hívásoknál a jelzés és a média védelme TLS és SRTP protokollokkal történhet. A hangminőség függ a hálózati késéstől, jittertől és sávszélességtől.

Összefüggések: a hanghívás a videóhívás és az egyéb valós idejű kommunikációs formák alapvető eleme. További témák: telefónia, VoIP, konferenciakérés.