glükokortikoidkezelés

A glükokortikoidok a kortikoszteroidok egy osztálya, amelyek gyulladáscsökkentő és immunszuppresszív hatást fejtenek ki. A szervezetben az endogén kortizolhoz hasonló módon a glükokortikoid receptorokon keresztül fejtik ki hatásukat, és szintetikus változataik széles körben alkalmazhatók gyulladásos és autoimmun betegségek kezelésére.

Formáik lehetnek szisztémásak (szájon át, intravénásan) és helyi vagy célzott alkalmazásúak (topikális készítmények bőrre, inhaláció légzőszervi betegségekhez, intra-artikuláris injekciók ízületi gyulladásokhoz). Indikációk közé tartozik allergiás és autoimmun állapotok, asztma és COPD, rheumatoid arthritis, gyulladásos bélbetegségek, dermatológiai kórképek és előírt immunszuppresszió transzplantáció után.

Mechanizmusuk során a glükokortikoid-receptor komplex megváltoztatja a génexpressziót, csökkenti a gyulladásos citokinek termelését, és gátolja olyan útvonalakat, mint a PLA2 és NF-kB. Ennek eredménye a gyulladás és az immunválasz mérséklődése.

Dózis és kivonulás: a dózis a betegség súlyosságától és a terápiás céltól függ. Hosszú távú szisztémás használat esetén fennáll a HPA-tengely elnyomásának kockázata; általában szükség van a dózis fokozatos csökkentésére a kezelés megszüntetésekor. Lokális vagy inhalációs formáknál gyakran kevesebb a szisztémás hatás.

Mellékhatások és kockázatok: rövid idejű kezelésnél gyakran jól tolerált, hosszabb használat esetén súlygyarapodás, hyperglykaemia, hipertónia, osteoporosis, bőrtünetek, fokozott fertőzésveszély, izomgyengeség, gyermekeknél a növekedés elnyomása, szemészeti kockázatok (katarakta, glaukóma). A mellékhatások mértéke és súlya a használat módjától függ.

Megfontolások: egyéntől függően mérlegelni kell előnyöket és kockázatokat, különösen gyermekeknél, terhesség alatt és idős betegeknél. Szükséges a rendszeres monitorozás (vérnyomás, vércukor, csontsűrűség, fertőzés jelei), és élő vakcinák alkalmazása kerülendő immun‑szupresszió mellett.