immunszupresszió

Immun-suppression, vagy immunszupresszió, olyan állapot vagy terápia, amely az immunrendszer aktivitását csökkenti vagy gátolja. Két fő kontextusban fordul elő: orvosi kezelésként a szervátültetés vagy autoimmun betegségek esetén, illetve bizonyos betegségek vagy állapotok kóros immunreakcióinak moderálására szolgáló gyógyszeres kezelésként. A cél lehet a_rejektáció megelőzése, a gyulladás csökkentése vagy a túlzott immunválasz megszüntetése.

A hagyományos és célzott immunszuppresszív szerek különböző immun sejteket érintenek, leggyakrabban a T- és B-sejteket. Gyakran alkalmazott gyógyszercsoportok közé tartoznak a kortikoszteroidok (pl. prednizon), a calcineurin-inhibitorok (cyklosporin, tacrolimus), az mTOR-inhibitorok (sirolimus), az antimetabolitok (azathioprin, mycophenolat mofetil), a belsőleges monoclonalis antitestek (pl. rituximab, belatacept), és a JAK-inhibitorok. Ritkábban alkalmazott lehet például az alemtuzumab vagy más speciális biologikumok. Az immunoszupresszió egyéni igényekhez igazított, hosszú távú kezelés lehet, amelyet szervátültetés esetén életre szólóan alkalmazhatnak.

Kockázatok és monitorozás: az immunszupresszív terápia fokozza a fertőzések és bizonyos malignitások kockázatát, befolyásolhatja a lipideket és a vérnyomást, valamint nephrotoxicitást vagy hepatotoxicitást okozhat. A terápiát rendszeres laboratóriumi vizsgálatokkal, gyógyszer-túlsúly ellenőrzésével és fertőzés-megelőző intézkedésekkel kísérik. Live-vakcínák használata általában ellenjavallt a kezelés alatt. A dózismatch és a terápia időtartama egyéni és fokozatosan stabilizált.