glükózegységekbl

Glükózegységeknek nevezik a monoszacharidok közé tartozó egységeket, amelyekből a legtöbb poliszacharid felépül. A biológiában a leggyakoribb forma a D-glükóz, amely a természetben széles körben előfordul és alapvető energiaforrást jelent élő szervezetek számára. A glükózegység általában piránóz gyűrű formájában van jelen oldatban, és léteznek α- és β-anomerek, amelyek meghatározzák a kapcsolódási módokat a polimerekben. Az O-kötések glikozidos kötések, legfontosabb típusaik az alfa-1,4-es, alfa-1,6-os és a β-1,4-es kapcsolatok. Ezek alakítják a poliszacharidok szerkezetét és tulajdonságait: az alfa-1,4-es kötések lineáris láncokat hoznak létre, az alfa-1,6-os elágazásokat, míg a β-1,4-es kötés a cellulóz merev, fibrilláris szerkezetéhez vezet.

Fontos példák a glükózegységekből felépülő poliszacharidokra: a keményítő növények energia-tároló poliszacharidja, amelynek fő komponensei az amilóz (lineáris) és az amilopektin (elágazott); a glikogén az állatok gyorsan hozzáférhető energiaforrása; a cellulóz a növényi sejtfalak fő építőköve, glükózegységei β-1,4-es kötésekkel kapcsolódnak hozzá. A cellulóz nyelve az emberi étrendben nem emészthető meg, mert β-kötéseihez szükséges enzimrendszer hiányzik.

Diszacharidák között előfordul például a maltóz, amely két glükózegységből áll α-1,4-es kötésekkel kapcsolódva. A glükózegységek megértése alapvető az élelmiszer-összetétel, anyagcsere és ipari alkalmazások szempontjából.