földhhszivattyú

Földhőszivattyú, vagy geotermikus hőszivattyú, egy olyan fűtési és hűtési rendszer, amely a föld alatti állandó hőmérsékletet használja fel az épületek energiaigényének kielégítésére. A készülék elektromos energiával működik, de hőt mozgat a körfolyamattal, nem közvetlenül termel energiát.

A rendszer alapvetően egy hőszivattyú egységből és földdel érintkező hőcserélő hurkokból áll. Zárt hurkú konstrukcióban a folyadék (általában víz–glikolos keverék) a földbe fektetett csöveken kering, hogy a talaj hőjét felvegye vagy leadja. A hőt a beltéri oldalon hasznosítják fűtésre vagy hűtésre; nyáron a körfolyamat visszafelé működik, és hőt adnak a földbe, ezzel hűtve a belső teret. Nyitott rendszernél a talajból nyert vizet felhasználják, majd a felhasznált vizet visszaengedik a környezetbe vagy újrahasznosítják.

A telepítés módja szerint megkülönböztethető a horizontális rendszer (a talaj közelében elhelyezett csövek hosszú fektetése) és a vertikális rendszer (fúrt kútakban vezetett csövek). A vertikális telepítés gyakran 50–200 méteres mélységet ér el, attól függően, milyen geológiai adottságok találhatóak a helyszínen.

Az energiahatékonyságot COP-értékekkel és SCOP-függvényekkel mérik. A földhőszivattyúk általában kedvező COP-értékekkel működnek, különösen alacsony külső hőmérséklet esetén. A fenntartásuk alacsonyabb üzemanyagköltségeket jelenthet, viszont a beruházási költség magas lehet, és a telepítés geotermikus feltételektől függ.

Előnyök között szerepel a kedvezőbb környezeti lábnyom, a csendes üzem és a hosszú élettartam. Korlátai közé tartozik a földtani adottságok megkívánta engedélyeztetés és a viszonylag magas kezdeti beruházási költség, valamint a karbantartási igények a rendszer csövein.