fényképészetben

A fényképészet, magyarul fotográfia, a fény hatásainak rögzítésével és képviseletével foglalkozó művészeti és technikai ág. A cél a valóság megörökítése, a hangulat megfogása, történetek közvetítése vagy adatok dokumentálása. A képek előállításához fényérzékeny felületek és optikai eszközök használata szükséges, de a digitális technika ma már nélkülözhetetlen része.

Historikusan a 19. század elején kezdődött a dagerrotípiákkal, majd a filmes technikák és a képalkotás szabadságának fejlődése vette kezdetét. A digitális forradalom a rögzítés módját és a kép feldolgozását alapvetően megváltoztatta: a fény a szenzorokra érkezik, és az adatok számítógépes eszközökkel kerülnek kivágásra, szerkesztésre és tárolásra. A technikai lehetőségek köre ma a fényérzékeny szenzorok, fényforrások, objektívek és egyre fejlettebb szoftverek köré összpontosul.

Műszaki alapelvek: a beérkező fény mennyiségét az expozíció szabályozza, amelyet záridővel, rekesszel és ISO-val állítanak be. A fókuszállítás és a mélységélesség meghatározza, mi látszik élesen. A kompozíció pedig az elrendezést és a vizuális hierarchiát adja meg, befolyásolva a történetmesélést és a néző elgondolkodását.

Alkalmazási területek: művészeti fotózás, dokumentáció, tudományos felvételek, médiaszolgáltatás és kereskedelmi fényképezés. A modern gyakorlat részét képezi a digitális utómunka és a RAW formátum, amely a színek és tónusok finomhangolását teszi lehetővé. A fényképészet etikai és jogi kérdéseket is felvet, például a szerzői jogokat és a felhasználási engedélyeket.