fémércek

Fémércnek (fémérceknek) nevezzük az olyan földtani kőzeteket vagy ásványtesteket, amelyekben egy vagy több fém erősen koncentrálva fordul elő és gazdasági kivonása lehetséges. Az ércek általában ércközetekben vagy érces ásványokban találhatók, és feldolgozásukkal válhatnak ki a kívánt fémek.

Gyakori érctípusok közé tartoznak a sulfidos ércek (például chalcopyrite CuFeS2, galena PbS, sphalerite ZnS), az oxid ércek (hematite Fe2O3, magnetite Fe3O4) és a karbonát ércek (például malachite Cu2(CO3)(OH)2, smithsonite ZnCO3). Nemesfémek gyakran előfordulnak ércek formájában is, például arany és ezüst formájában.

Előfordulási formák között megkülönböztetünk hidrotermális érckörzeteket, magmás és üledékes érceket, valamint placer vagy alluvion erőforrásokat. Ezek a képződési körülmények befolyásolják az ércek helyét, elrendeződését és nehézségi fokát a kiaknázás során.

Feldolgozás és kivonás: a bányászattal kerülnek elő az ércek, ezt követi törés, őrlés és dúsítás (flotáció, gravitációs elválasztás, magnetikus szelekció). A nyert ércekből fémre történő kivonás történik olvasztással, redukcióval vagy elektrolízissel, majd a végső tisztítás és öntés következik.

Gazdasági és környezeti vonatkozások: az érc tartalma és a rendelkezésre álló készletek meghatározzák a bányászat gazdaságosságát. A környezeti hatások közé tartozik a hulladék, a savas víz kibocsátása és a táj- és vízvédelmi kockázatok, ezért a fenntartható bányaászat és az újrahasznosítás fontos szempont.