fékbetét

A fékbetét a kerékfékek egyik alapvető alkatrésze. A féknyereg által a féktárcsára nyomott fékbetét a súrlódás hatására átalakítja a mozgási energiát hővé, így lassítja vagy megállítja a járművet. A kapcsolódó kopási felület a fékezés során elkopik, és a kopófelület állapotának figyelése jelzi a csere szükségességét.

Anyag szerint három fő típust szokás megkülönböztetni: organikus (NAO típusú), félig fémes és kerámiás/szinterezett. Az organikus betétek általában halkabbak és olcsóbbak, de gyorsabban kopnak. A félig fémes betétek jobb hőállóságot és fékteljesítményt adnak, de több zajt és fékkoporodást eredményezhetnek. A kerámiás vagy szinterezett betétek hosszabb élettartamúak és általában stabilabb fékteljesítményt nyújtanak, de költségesebbek és agresszívabb kopásúak lehetnek a rotor felületéhez.

Működés és karbantartás szempontjából fontos a kopás állapotának ellenőrzése. A gyártók meghatározzák a kopófelület minimális vastagságát; cserére van szükség, amikor ez az érték alá csökken. A bejáratás (bed-in) folyamat segíti elő a kiegyenlített érintkezést a betét és a féktárcsa között. A kopás vagy mellékhatások, mint a zaj, vibráció vagy porzás a fékerő csökkenéséhez és a biztonság romlásához vezethet.

Kezelés és felhasználás: A fékbetéteket főként személygépkocsikban, motorkerékpárokban és kerékpárokban használják, ahol a disc brake rendszert a keréktárcsával együtt alkalmazzák. A hagyományos dob-kerek fékekkel ellentétben a fékbetét a tárcsát súrlódással lassítja, ezért állapotukat rendszeresen ellenőrizni és szükség esetén cserélni kell.