fáziszdetektor

A fázisdetektor, magyarul fázisérzékelő vagy fáziskülönbség-detektor, egy elektronikus áramkör vagy eszköz, amely két vagy több bemeneti jel közötti fáziskülönbséget méri vagy érzékeli. Alapvetően azt vizsgálja, hogy a hullámformák csúcsai és völgyei mikor történnek meg egymáshoz képest.

A fázisdetektorok számos alkalmazásban használatosak, különösen a kommunikáció, a vezérléstechnika és a jel feldolgozás területén. Egyik leggyakoribb felhasználása a szinkron demodulációban van, ahol a vivőjelhez szinkronizált jelből próbálják kinyerni az információt. Ezen kívül szerepet játszanak lock-in erősítőkben, ahol gyenge jeleket próbálnak kivonni zajos környezetből, valamint különböző frekvenciakövető és fázisvezérelt hurok (PLL) rendszerekben.

A fázisdetektorok működési elve változatos lehet. Egyesek szorzó alapú áramköröket használnak, amelyek a bemeneti jelek szorzatát állítják elő, és az eredmény nagysága arányos a fáziskülönbséggel. Más típusok logikai kapukat vagy analóg kapcsolókat alkalmaznak a fáziskülönbség meghatározására. A kimeneti jel általában egyenfeszültség vagy impulzus formájában jelenik meg, ami közvetlenül mutatja a fáziskülönbség mértékét és esetleg irányát.

A fázisdetektorok pontossága és érzékenysége függ a felhasznált technológiától és a tervezéstől. A modern fázisdetektorok képesek nagy pontossággal és széles frekvenciatartományban működni, ami nélkülözhetetlenné teszi őket számos fejlett elektronikai rendszerben.