fotogrammetriában

A fotogrammetria a fényképekből származó geometriai információk felhasználásával történő térbeli mérések és 3D rekonstrukciók tudománya. Lényegét a képek közti parallaxisa és a projektív geometriára alapuló mérés adja.

A fotogrammetria fejlődésének gyökerei a 19. század végére nyúlnak: Aimé Laussedat és Meydenbauer fejlesztették ki a fényképalapú mérések alapelveit. A képek közti parallaxisa alapján háromdimenziós pontok határozhatók meg sztereó megfigyeléssel.

A modern feldolgozásban két fő terület van: táv- és közeli fotogrammetria. Távfotogrammetriában repülőgépek vagy drónok felvételeiből készülnek ortofotók, DSM/DTM és felmérési térképek. Közeli fotogrammetriában tárgyakat mérünk, gyakran Structure from Motion és több nézetből történő trianguláció révén.

Alkalmazási területek közé tartozik a térképezés, építészet, infrastrukturális felmérések, régészet, erdőgazdálkodás és a kultúrális örökség dokumentálása.

Előnyei közé tartozik a gyors adatgyűjtés és a hozzáférhető technológiák révén a nehezen megközelíthető területek felmérése, valamint a digitalizálás és georeferálás lehetősége. Hátrányai közé tartozik, hogy a megvilágítás és az árnyékok befolyásolhatják a pontosságot, a felvételek minősége és fedése korlátozhatja a felmérést, és gyakran szükség van földi kontrollpontokra vagy pontos kamerakalibrációra a földrajzi georeferáláshoz.