foszforoxidok

A foszforoxidok a foszfor és az oxigén kovalens vegyületeinek csoportja, amelynek leggyakoribb tagjai a P4O6 (foszfor(III)oxid) és a P4O10 (foszfor(V)oxid). A múltban gyakran használt név a P4O10-re P2O5 volt, de ez a formula történeti, nem egyezik meg a modern kémiai szemlélettel.

A két fő forma szerkezete és tulajdonságai eltérőek. A P4O10 fehér, színtelen, kristályos anyag, amely rendkívül higroszkópos és vízzel érintkezve gyorsan és exoterm módon zuzul H3PO4-et ad. A P4O6 is fehér, szobahőmérsékleten viszonylag stabilabb, de vízzel történő hidrolízis során foszforsav(III) keletkezik. A kémiai egyenletek: P4O6 + 6 H2O → 4 H3PO3 és P4O10 + 6 H2O → 4 H3PO4.

Előállításuk és felhasználásuk. A P4O6 általában részleges oxidáció során keletkezik, például korlátozott mennyiségű oxigénnel égő fehér foszfort érintkezésben; a P4O10 pedig teljes oxidációval képződik vagy vízelvonó dehidratáló szerként állítható elő foszforsavból történő víz eltávolításával. A foszforoxidok elsődleges felhasználása a dehidratálás: a P4O10 a leggyakoribb szárazító anyag laboratóriumi oldatokban és ipari műveletekben, és részt vesz a foszforsav ipari előállításában is. Emellett savas hidrolízisük révén foszfát- és foszfo-észterek szintéziséhez is alkalmazhatók.

Biztonság és környezeti hatások. A foszforoxidok mérgezőek és károsak lehetnek a bőrre és a szemre; vízzel érintkezve erősen exoterm reakciót mutatnak. Hidratáláskor felszabaduló hő és savas termékek miatt megfelelő védőfelszerelés, szigorú tárolás és száraz környezet szükséges.