foszforilációs

Foszforiláció a biokémiában és sejtszintű szabályozás egyik alapfolyamata, amely során foszforilcsoport kapcsolódik egy molekulához. Fehérjék esetében ezt általában kinázok végzik: az ATP foszforilcsoportját átadják a szerin, treonin vagy tirozin oldalláncokra. A foszforiláció visszavonható a foszfatázok által, amelyek eltávolítják a csoportot. Így a fehérje aktivitása gyakran gyorsan, reverzibilisen változik.

Ez a módosítás kulcsfontosságú a sejtek jelátviteli hálózataiban: a foszforiláció megváltoztatja a fehérjék konformációját, kötődését és működését. Aktivál vagy inaktivál enzimeket, befolyásolja a protein–protein interakciókat, és meghatározza a fehérje helyét a sejten belül. Gyakori része a receptoros és intracelluláris jelútvonalaknak, például a receptor tirozin kinázok útvonalainak, a Ras–MAPK, a PI3K–AKT és a JAK–STAT rendszereknek.

Széles körű alkalmazási területek és az egészségügyi vonatkozások: a foszforiláció zavara összefüggésbe hozható rákkal, anyagcserezavarokkal és gyulladásokkal. A kutatásokban a foszforilációs állapotok feltérképezése és mérése tömegspektrometriával történik, ami lehetővé teszi kináz-inhibitorok célzását és a jelátviteli hálózatok megértését.