formaállapot

Formaállapot, vagy állapotfázis, a matter különböző megnyilvánulási formáit jelenti, amelyet a részecskék közti kölcsönhatások és a rájuk ható energia befolyásol. A legismertebb formaállapotok közé a szilárd, folyékony, légnemű és plazma tartozik. Szilárd állapotban a testnek meghatározott alakja és térfogata van; a részecskék rendezetten, szorosan helyezkednek el. Folyadékban megvan a térfogat meghatározottsága, de az alak a tartálytól függ, a részecskék folyékonyan áramolhatnak. Gázban nincs állandó alak vagy térfogat, tágul és tölt ki minden rendelkezésre álló teret; a részecskék közötti kölcsönhatások gyengébbek. Plazmában nagy energia hatására az alkotó részecskék ionizálódnak, jellemzően magas hőmérsékleten, például a csillagokban fordul elő.

Áttérési folyamatokért a hőmérséklet vagy nyomás megváltoztatása felelős: olvadás szilárdból folyékonyba, dermedés folyékonyból szilárdba; forrás és elpárolgás vagy gőz kondenzációja folyadékból légneművé illetve légneműből folyadékká. Szublimálás esetén a szilárd anyag közvetlenül légneművé válik, a felvételi irányban pedig deszublimálás történik. A fázisdiagramok a különböző állapotok stabilitását mutatják hőmérséklet és nyomás függvényében, a három állapot egyszerre megjelenő triple pontját és a koexistencia vonalakat jelölve.

Speciális formaállapotokkal is találkozunk: kristályos és amorf anyagok különböző kölcsönhatásai, polimorfizmus például egyes kristályos anyagokban. Extrém körülmények között előfordulhatnak közelebb a Bose–Einstein-kondenzátumhoz vagy kvark-klevező plazmához hasonló állapotok. Az formaállapot-lélektani ismeretek alapvetőek a fizikában, kémiai, anyagtudományban és bolygástudományban.