fenntarthatóságáról

Fenntarthatóság olyan gazdasági és társadalmi gyakorlatok összessége, amelyek megőrzik a természeti erőforrásokat és az ökoszisztémák szolgáltatásait a jelen és a jövő generációk számára. A fogalom eredetét a Brundtland-jelentés fogalmazta meg 1987-ben: olyan fejlődést ért meg, amely a jelen igényeit úgy elégíti ki, hogy a jövő generációk képességeit ne veszélyeztesse.

A fenntarthatóság három alappillérrel írható körül: környezeti, gazdasági és társadalmi dimenziók. A környezeti oldal a természeti erőforrások védelmét, az ökoszisztémák megőrzését és a biológiai sokféleség megóvását jelenti. A gazdasági dimenzió a hosszú távú gazdasági stabilitást, hatékonyságot és a források fenntartható felhasználását szolgálja. A társadalmi dimenzió pedig az igazságosságra, részvételi jogokra, munka- és közszolgáltatásokhoz való hozzáférésre helyezi a hangsúlyt, figyelembe véve az intergenerációs igazságosságot.

Gyakorlati megközelítések közé tartozik a körforgásos gazdaság, a megújuló energia használata, az energiahatékonyság növelése, a fenntartható közlekedés, a felelős gyártás és fogyasztás, valamint a jó vállalatirányítás és a felelős beszerzés. A méréshez különféle mutatókat használnak, például ökológiai lábnyom vagy ökológiai kapacitás, és a fenntarthatósági célokkal összhangban értelmezett mutatókat alkalmaznak, mint az ENSZ Agenda 2030 és a Fenntartható Fejlődési Célok.

Kihívások közé tartozik a finanszírozás és a politikai akarat egyeztetése, a különböző fejlettségi szintek kezelése, valamint a zöldwashing elkerülése és a konkrét átmenetek megvalósítása a méltányos, igazságos módon.