felbontásfüggése

Felbontásfüggéssel a számítógépes grafika területén azt a viselkedést értjük, amikor egy számítógépes animáció vagy szimuláció felbontása, azaz a képernyőn megjelenített pixel-szám, nem állandó, hanem idővel vagy más változók függvényében változik. Ez a technika főként dinamikus felbontású videójátékokban, virtuális valóságban (VR), és interaktív szimulációkban használatos, ahol a rendszer dinamikusan igazítja a felbontást a teljesítmény és a vizuális minőség között való kompromisszumok alapján.

A felbontásfüggés rendszerint a hardver teljesítmény, a képernyő távolság, vagy a felhasználó preferenciái alapján változtat. Például, ha a játék vagy a szimuláció egy gyors mozgást tartalmaz, a rendszer lecsökkenti a felbontást, hogy a frissítési ráta (FPS) megmaradjon stabilan magas szinten. Ellenben, ha a jelenet statikus vagy lassú, a rendszer fel tudja növelni a felbontást, így javítva a képi minőséget.

A felbontásfüggés technikája több módszerrel is megvalósítható. Az egyik legelterjedtebb módszer a *temporális felbontásfüggés* (temporal resolution scaling), amely a képek időbeli átmeneteit használja fel, hogy a felbontást dinamikusan igazítsa. Más módszerek közé tartozik a *spatális felbontásfüggés* (spatial resolution scaling), amely a képernyő területén változtatja a felbontást, vagy a *frametartás* (frame pacing), amely a képek megjelenítésének időtartamát igazítja.

A felbontásfüggés előnyei között említendő a jobb teljesítmény-kezelés, a csökkentett fáradtság a felhasználók számára, és a flexibilitás, amely lehetővé teszi, hogy a rendszer adaptálódjon a különböző hardver- és környezeti feltételekhez. A technika azonban nem minden esetben ideális, mivel a dinamikus felbontás változásaiból származó mozgásfüggőségek (motion sickness) problémákat is okozhat. Ezért a felbontásfüggés alkalmazásakor fontos figyelemmel kell kísérni a felhasználói élményt.