fehérjetartalmat

A fehérjetartalom az élelmiszerben található fehérje mennyiségét jelenti, és általában grammban adják meg 100 gramm termékre vonatkozóan vagy egy adagra számítva. Ez a szám a táplálkozási értékelés során fontos mutató, mert a fehérje a test élettani működéséhez szükséges aminosavak forrását biztosítja.

A fehérjetartalom meghatározása általában kémiai analízissel történik. A leggyakoribb módszer a Kjeldahl-módszer, amely a termék nitrogéntartalmát méri, majd ezt nitrogéntartalmának egy meghatározott konverziós tényezővel fehérjére alakítja. Korszerűbb alternatíva a Dumas-módszer, amely nitrogéntömeg gyorsabb módszerrel adja meg. Az alkalmazott konverziós tényező általában 6,25, de élelmiszercsoporttól függően változhat, mivel a fehérje és a nitrogén aránya eltérő lehet.

Csomagolt élelmiszerek esetén a címkén a fehérjetartalom gyakran száz grammra vagy egy adagra vonatkozóan szerepel, előfordulhat az energiabevitel és a fehérje százalékos aránya is. A fehérjetartalom és a fehérje százalékos aránya között különbség van: az első a tömeg alapon vett fehérje mennyiségét jelzi, a másik a teljes tömegen belüli arányt mutatja.

A fehérjetartalom fontos a táplálkozási tervezésben, különösen sportolók, vegetáriánusok és növényi alapú étrendet követők számára. A fehérje energiatartalma körülbelül 4 kilokalória per gramm (17 kilojoule). A fő élelmiszer-források közé tartozik a hús, a hal, a tejtermékek, a tojás és a hüvelyesek. A feldolgozás és főzés a víztartalom változtatásával módosíthatja a termék fehérjetartalmának megjelenését grammban adagra vagy száz grammonként, anélkül, hogy a tényleges fehérjemennyiség jelentősen megváltozna.