fehérjehormonok

Fehérjehormonok, vagy peptidhormonok, a hormonok egy csoportja, amelyek polipeptidekből vagy fehérjékből állnak. Főként endokrin mirigyek termelik és a véráramba kerülve távoli célsejtekre hatnak. Vízben oldékonyak, ezért nem képesek átjutni a sejthártyán; hatásukat sejtfelszíni receptorokra való kötődés és sejten belüli jelátviteli utak aktiválása válthatja ki, például cAMP-, IP3/DAG- vagy Ca2+-útvonalak révén.

Szerkezetük és szekréciójuk: peptidhormonok általában előhormonokból származnak. A sejtekben preprohormonok formájában szintetizálódnak, majd prohormonokká és végül érett peptidhormonokká alakulnak. Tárolva vannak szekréciós granulumokban, és stimulálás hatására exocitózissal szabadulnak fel. Vérben történő lebomlásuk általában gyors, felezési idejük rövid.

Szabályozás és példák: kibocsátásukat a hypothalamus által termelt releasing és inhibiting hormonok, valamint visszacsatolási mechanizmusok irányítják. Példák közé tartozik az inzulin, glükagon, növekedési hormon, ACTH, TSH, FSH és LH, parathormon, calcitonin, vasopressin és oxytocin. Funkcióik közé tartozik az anyagcsere, növekedés és fejlődés, vízháztartás, reprodukció és csontanyagcsere szabályozása.

Klinikai összefüggések: hiányosságok vagy rezisztencia betegségeket okozhatnak (például diabetes mellitus inzulinhiány). Terápiában gyakran peptidek vagy azok analógjai kerülnek alkalmazásra, és általában parenterális úton adják őket, mivel szilárdan bomlanának szájon át.

---