fáradtságszindrómaként

Fáradtságszindrómaszerű állapotként gyakran a krónikus fáradtság szindróma (CFS vagy ME/CFS) fogalomkörébe sorolják. Olyan hosszabb távú állapotról van szó, amely tartós, súlyos fáradtságot okoz, és amelyet pihenés után sem lehet vagy nem lehet jelentősen mérsékeltnek érezni. A fáradtság mögött nincs más, tisztán megmagyarázható betegség, és az állapot gyakran önálló funkcionális korlátozottsággal jár. A kifejezés fáradtságszindrómaaként gyakori leíró kategória lehet olyan helyzetekben, ahol a tünetek a fáradtság szindrómaként értelmezhetők.

Jellemző tünetek közé tartozik a tartós vagy visszatérő fáradtság, amely legalább hat hónapja fennáll, a terhelés utáni rosszabbodás (post-exertional malaise), az alvással kapcsolatos problémák, a kognitív funkciók romlása (például memória vagy koncentráció), az ortosztatikus intolerancia, fájdalmak vagy fejfájás, torokkörnyéki fájdalom és duzzadt nyirokcsomók. A tünetek súlyossága és összetétele egyénenként változó, és fluktuáló lehet.

Diagnózis és megkülönböztetés: nincs egységes laboratóriumi vizsgálat a betegség kimutatására. A diagnózist tüneti kritériumok és kizáró diagnózisok alapján lehet felállítani. Gyakran alkalmazott kritériumok közé tartoznak a Fukuda-critérium vagy Kanadai konszenzus kritériumai, amelyek a fáradtság jelenlétét és bizonyos további tünetek jelenlétét írják elő.

Okok és patofiziológia: a fáradtságszindróma multifaktoriális, genetikai, immunológiai, neuroendokrin és autonóm idegrendszeri tényezők részvételét feltételezik. Fertőzések utáni állapotok, stressz és környezeti tényezők is szerepet játszhatnak.

Kezelés és gondozás: nem ismert gyógyító kezelés, ezért a kezelés tünet alapú és személyre szabott. Fontos a terhelés mérséklése és az energia-nyilvántartás (pacing), alvás- és fájdalomkezelés, valamint a kezelhető comorbiditások kezelése. Bizonyos irányelvekben szerepel a fokozatos fizikai megterhelés és a kognitív viselkedésterápia (CBT), azonban ezekkel kapcsolatban megoszlanak a vélemények, és az egyén toleranciája kulcsfontosságú.

Epidemiológia és prognózis: becslések szerint a gyakorisága alacsony, nőknél gyakoribb, fiatal felnőttek körében gyakran kezdődik. A prognózis egyéni, hosszú távú fennálló állapot vagy részleges javulás jellemző lehet, de a tünetek gyakran-változóak.

Kutatás: biomarker hiánya és a patofiziológia tisztázása jelenleg is aktív terület; a diagnosztikai és kezelési megközelítések folyamatosan fejlődnek.