eszméletvesztést

Az eszméletvesztés olyan állapot, amely során egy személy átmenetileg elveszíti az eszméletét vagy nem reagál a külső ingerlésre, és általában visszatér a normális ébrenlés állapotába. A tudatvesztés okai között különböző kórképek szerepelnek, és a kivizsgálás célja az ellátás prioritásának meghatározása mellett a kiváltó okozat felderítése.

Fajták és okok: A leggyakoribb kategória a szinkópe (ájulás), amely gyakran vasovagális válasz, ortosztatikus hipotenzió vagy kardiális problémák következménye. Más okok közé tartoznak neurológiai okok (roham utáni eszméletvesztés vagy epilepszia), anyagcsere-zavarok és mérgező állapotok (például súlyos hipoglikémia, alkohol- vagy drog-mérgezés), illetve fej- és fertőző betegségek. Ritkábban előfordulhat szívritmuszavar vagy súlyos oxigénhiány is.

Kivizsgálás: A kivizsgálás célja a kiváltó ok meghatározása és a súlyos állapot kizárása. Szükséges lehet részletes anamnézis és fizikális vizsgálat; vércukor meghatározás; laboratóriumi vizsgálatok (elektrolitok, vesefunkció, májfunkció, vérgáz); EKG; szükség esetén fej CT vagy MR és EEG, ha epilepsia gyanúja merül fel. A tünetek előidéző körülményeinek rögzítése segíti a differenciálást.

Kezelet: Az akut ellátásban a légzés és keringés biztosítása a prioritás. Szükség esetén oxigén, folyadékpótlás és a megfelelő kivizsgálás után célzott kezelés következik: hipoglikémia esetén glükóz adása; szív- vagy aritmiás okok esetén kardiológiai ellátás; toxikus állapotoknál mérgezés kezelése. Megelőzés és megfigyelés: a kiváltó helyzetek kerülése, illetve tünetek esetén orvosi vizsgálat szükségességének felmérése. Ha az eszméletvesztés ismétlődik vagy neurológiai deficit jelentkezik, orvosi vizsgálat indokolt.