eszméletlenség

Eszméletlenség vagy eszméletvesztés olyan állapot, amikor a személy nem éber, és nem reagál jól a külső ingerekre, vagy csak minimálisan reagál. Nem önálló betegség, hanem tünetcsoport, amely mögött különböző okok állhatnak. Gyakori megkülönböztetés: rövid ideig tartó szinkopé (átmeneti eszméletvesztés), amely gyorsan rendeződik, és hosszabb ideig fennálló állapot, például kóma. Szinkopé általában átmeneti agyi vérellátás-csökkenés miatt alakul ki.

Okok közé tartoznak a keringési tényezők (szinkopé, ritmuszavarok), neurológiai okok (stroke, roham, agysérülés), anyagcsere- és mérgezéses tényezők (hipoglikémia, hipoxia, máj- vagy veseelégtelenség, gyógyszer-mérgezés), fertőző vagy gyulladásos állapotok (pl. meningitis), trauma és endokrin vagy egyéb okok.

Vizsgálat és diagnózis: az első ellátás a légút, légzés és keringés stabilizálása. Tudatállapot felmérése a Glasgow-koma-skálával. Pupillák, reflexek, vérnyomás és pulzus monitorozása. A diagnózist kiegészítő vizsgálatok segítenek: vérkép, vércukor, toxikológiai vizsgálatok, képalkotó vizsgálatok (CT vagy MRI), szükség esetén EEG.

Kezelés: a mielőbbi stabilizálás és a mögöttes ok kezelése. Légútbiztosítás, oxigén, folyadék- és glükózpótlás, illetve a kiváltó ok szerinti kezelés (például hipoglikémia korrigálása, opioid-mérgezés Naloxonnal, stroke esetén a gyors beavatkozások). Súlyos vagy bizonytalan esetekben kórházi, vasárnál intenzív ellátás szükséges.

Prognózis és megelőzés: a kilátások az okától és a tudatvesztés időtartamától függnek. Gyors diagnózis és megfelelő kezelés javítja az eredményeket; a kiváltó tényezők kontrollálásával és a balesetek megelőzésével lehet mérsékelni a visszatérés kockázatát.