erforráshatékonysághoz

Az erőforrás-hatékonyság olyan gazdasági koncepció, amely az erőforrások felhasználásának hatékonyságát méri és javítását célozza. Célja, hogy adott gazdasági kibocsátás mellett kevesebb erőforrást használjunk fel, ezáltal csökkenjen a természetes erőforrások kimerülése és a környezeti hatás. A fogalom kiterjed az energia, anyag, víz és föld erőforrásaira, és a fenntartható fejlődés, a körforgásos gazdaság és az ökológiai lábnyom kontextusában alkalmazzák.

Jellemző mérőszámok közé tartozik az energia‑intenzitás (energia felhasználás GDP-re vetítve) és az anyag‑intenzitás (nyersanyag-felhasználás GDP-re vetítve), továbbá a vízfelhasználás és a talajhasználat hatékonysága. Életciklus‑elemzés (LCA) és az anyag-lábnyom adatai segítik a hotspotok azonosítását. A koncepció gyakran a GDP arányában vagy szolgáltatások szintjén értelmezett erőforrás‑produktivitás mérését használja.

Eszközei közé tartozik a technológiai fejlődés, a gyártási folyamatok optimalizálása, energiahatékonyság és megújuló energia alkalmazása, a hulladék csökkentése és az újrahasznosítás. A tervezés legyen hosszú élettartamú, javítható és könnyen újrahasznosítható. Ipari szinergia és hatékony anyagáram‑irányítás révén jobban kihasználhatók a potenciálok. Politikai eszközök lehetnek ösztönzők, adókedvezmények, támogatások és jobb adatszolgáltatás.

Globálisan az erőforrás-hatékonyság fontos eleme az ENSZ fenntartható fejlődési céljainak (például SDG 12 és SDG 7), és nemzeti stratégiák a körforgásos gazdaság és a nyersanyag-hatékonyság fejlesztésére törekszenek. Kihívások között szerepel az adatszükséglet és mérési egységesség, rebound-hatás és a globális ellátási láncok átstrukturálódása. A megközelítés rugalmasan alkalmazható az ágazatok és országok sajátosságai szerint.