endothermiát

Endothermiának nevezzük a test belső hőmérsékletének viszonylag állandó fenntartását, amely nagyrészt a szervezet anyagcseréjéből származó hő termelésére és a hőmegtartó mechanizmusokra támaszkodik. Ezzel a képességgel jellemzően a madarak és az emlősök rendelkeznek; bizonyos tengeri halaknál is megfigyelhető regionális endothermia, amikor a test egyes részei fokozottan melegebbek.

Fő mechanizmusai közé tartozik a metabolikus hőtermelés, a remegés, valamint a nem remegéses termogenezis. A barna zsírszövetben zajló nem remegéses termogenezis különösen fontos bizonyos emlősökben és újszülöttekben. A madarak endothermiája általában nem támaszkodik jelentős barna zsírszövetre; a magas anyagcsere és a kiváló szigetelés, például tollazat, hozzájárul a stabil testhőmérséklethez. A hőveszteséget pedig a vaszkuláris szabályozás és a viselkedés segíti, például testfelület csökkentése vagy napozás.

Szabályozását a hipotálamusz végzi, amely érzékeli a belső hőmérsékletet és szükség szerint kiváltja a hőtermelést vagy a hőleadást. Az endothermia nagy energiaigény, ezért az endotherm állatok gyakran nagy mennyiségű táplálékot és aktív életmódot igényelnek. Ennek előnyét hideg és mérsékelt éghajlatokban élő fajok élvezhetik, lehetővé téve magasabb szintű fizikai aktivitást.

Az endothermia evolúciója a madarak és az emlősök között például konvergens fejlődés eredménye; bár különböző genomok és testfelépítések alapján alakult ki, mindkét csoport ugyanazt a megoldást használja a testhőmérséklet szabályozására. Összehasonlítva az endothermiát az ectothermiával, amely a környezetből nyeri a testhőt, az endothermiához magas energiafelhasználás társul, ugyanakkor lehetővé teszi a szélesebb éghajlati spektrumon és a hosszabb idejű aktivitáson alapuló életmódot.