endothermiája

Az endothermiája vagy endotermia olyan élettani stratégia, amelynek lényege a test belső hőtermelése és a testhőmérséklet viszonylag állandó szinten tartása a környezeti hőmérséklet-változások ellenére. Ennek eredményeként az érintett állatok aktívabbak lehetnek szélesebb környezetben, például hidegebb övi területeken is. A jelenség leggyakrabban az emlősöknél és a madaraknál figyelhető meg, de bizonyos halaknál regionális endothermiát is megfigyelnek, amely a test egyes részeinek melegen tartására irányul.

A fő mechanizmusok közé tartozik a magas alapanyagcsere-sebesség és a hőtermelés két fő formája: shivering (remegéses) termogenezis, illetve nem reszketéses termogenezis. A barnazsírszövetben található fehérjék, például az UCP1, a nem reszketéses hőtermelést serkentik. Madaraknál a magas metabolikus aktivitás és a jó szigetelés, valamint a végtagokban végbemenő ellenáramú hőcsere is hozzájárul a testhőmérséklet stabilitásához.

Regionális endothermia a halak között is előfordul. Például az opah (Lampris guttatus) és néhány tunafaj a rete mirabile-nek nevezett érrendszeri szerkezetet használja annak érdekében, hogy meleg vért tartsanak a létfontosságú szervekben és a központi izomzatban, ezáltal fokozva a teljesítményt a hideg vízben.

Előnyei közé tartozik a szélesebb hőmérséklet-tartományon belüli tevékenység lehetősége és gyorsabb reakciókészség, míg hátrányai közé sorolható az energetikai költség növekedése és a megnövekedett táplálkozási igény. Endothermia összetett jelenség, amely evolúciós szempontból konvergensen alakult ki különböző törzseknél.