endomikorrhizás

Endomikorrhizálás, más néven endomikorrhízás, a növények gyökérzetében élő szimbiózis, amelyben arbuszkuláris mikorrhizás gombák (AMF, Glomeromycota) belopóznak a gyökér kortikális sejtjeibe. A gomba a gazdasejt belsejében arbuskuláris struktúrákat és vesiculumokat képez, ezzel létrehozva a tápanyagok és szénanyagok cseréjének fő felületét.

Az AMF tagjai hasonlóan hosszú, hálózatos erdei és talaj-hiltä alakítanak ki, amely kibővült extracelluláris hifákból álló hyphal hálózattá nő. A növény fotoszintézis során elraktározott szén-dioxidból a gomba számára szükséges szén-származékok érkeznek, cserében pedig a gomba foszforhoz és egyéb makro- és mikrotápanyagokhoz, valamint vízhez juttatja a gazdát. Ennek köszönhetően az endomikorrhizás növények általában jobb foszfor-hasznosítást, javított vízfelvételt és nagyobb stressztűrést mutathatnak.

Elterjedtség és jelentőség szempontjából a Föld növényállományának nagy része endomikorrhizában részesedik, különösen a tápanyag-szegény vagy száraz talajokon. Az AMF-tanulmányok kiemelik az ökológiai szerepüket a talaj szerkezetének stabilizálásában és a növényi közösségek dinamika alakításában. Kereskedelmi értelemben gyakorlati hasznuk van szövetkezeti ültetvények és ültetett kultúrák esetében, ahol AMF-elősegítés javítja a tápanyag-hasznosítást, de a hatás függ a talaj tápanyagtartalmától és a növényfajtától; magas foszfortartalmú talajokon a kolonizáció gyakran csökken.

Történeti megjegyzésként az endomikorrhizálás megfigyelései a 19. század végére nyúlnak vissza, a jelenség részletes megértése pedig a 20. században erősödött meg.