elhízáshoz

Elhízáshoz, vagy az elhízás állapotához vezető folyamat hosszú távon fennálló energiabevitel és energiafelhasználás közötti egyensúlyzavarból fakad. Az elhízás a testzsír tartós és jelentős mértékű felhalmozódását jelenti, amely önmagában is összefüggésbe hozható számos egészségügyi kockázattal.

Az elhízás kialakulását több tényező befolyásolja. Ide tartozik a genetikai és anyagcsere‑endemik, hormonális tényezők (például pajzsmirigy-alulműködés, Cushing-szindróma), bizonyos gyógyszerek hatása (például néhány antidepresszáns, antipszikotikumok, kortikoszteroidok), az életmód és táplálkozási szokások, a fizikai aktivitás hiánya, valamint környezeti és társadalmi tényezők.

Az elhízás számos szövődményt és kockázatot növelhet. Ilyenek a szív- és érrendszeri betegségek, 2-es típusú cukorbetegség, hipertónia, dyslipidaemia, ízületi fájdalmak és kopások, alvási apnoe, valamint bizonyos ráktípusok. A hosszú távú elhízás hatásai összetett metabolikus és gyulladásos folyamatokban gyökereznek.

Értékelése során fontos a testtömeg-index (BMI) használata: BMI 30 felett obesitynek felel meg, 25–29,9 között pedig túlsúlyról beszélünk; a derékméret és a testösszetétel is segíthet a kockázatok meghatározásában. Laborvizsgálatokkal célszerű ellenőrizni a vérzsírszinteket, a vérnyomást, a vércukorszintet és más releváns paramétereket.

A kezelés célja a hosszú távú testsúlycsökkentés és a comorbiditások mérséklése. Fontos az életmódváltás: kalóriabevitel és táplálkozási minőség javítása, rendszeres testmozgás (például heti 150 perc közepes intenzitású edzés), valamint viselkedésterápia és támogató csoportok. Szükség esetén gyógyszeres kezelés is szóba jöhet, illetve bariátriai műtét is indikált lehet adott BMI és egészségügyi állapot alapján. A kezelést személyre kell szabni, és hosszú távú követést igényel. Megelőzésében közösségi és egyéni szintű egészségtudatosság, környezetbarát étkezési lehetőségek és aktív életmód játszanak fő szerepet.