elhalása

Elhalása (elhalás) a biológiai életfolyamatok végleges megszűnését jelenti. Orvosi értelemben akkor beszélünk haláról, amikor a keringés és a légzés tartósan megszűnik, vagy klinikailag megáll a test életfunkciója. Gyakori a klinikai halál és az agyhalál közti különbség megemlítése: a klinikai halál a tartós funkciózavar állapotát jelenti, amely orvosi beavatkozással időlegesen visszaállítható lehet, az agyhalál pedig az agyi tevékenység teljes megszűnését jelenti, ami jogilag és orvosi értelemben a halál meghatározását jelentheti.

Főbb haláloki tényezők közé tartoznak a kardiovaszkuláris betegségek (például koszorúér- vagy szívritmuszavarok), rákos megbetegedések, krónikus tüdőbetegségek, stroke és súlyos fertőző betegségek vagy balesetek. Természetes elhalás gyakori az idősebb korosztályban, míg hirtelen halál ritkábban előre jelezhető események következménye lehet.

Az elhalás folyamata gyermekirodalmi értelemben is változékony. Gyakorlatban előfordulhat gyengeség, kimerültség, sápadtság, légzési és keringési zavar, amelyek a halál közeledtével súlyosbodhatnak. A végstádiumban a fájdalom- és tünet-kezelés, valamint a szenvedés minimalizálása prioritást élvez, miközben a fenntartó gondozás és a támogatás kulcsfontosságú a hozzátartozók számára.

Jogi és társadalmi keretek között a halál tényét hivatalosan halotti anyakönyvi kivonatban rögzítik. A holttest temetéssel vagy hamvasztással kerül elhantolásra, és ehhez kapcsolódnak a hagyományos, vallási vagy kulturális gyakorlatok, továbbá a végrendelet és a biztosítási ügyek rendezése. A halál értelmezése és kezelése etikai és vallási szempontoktól függően változik.