elektrolitokból

Az elektrolitok olyan anyagok, amelyek vízben feloldódva ionokra disszociálnak, ezzel vezetik az elektromos áramot és részt vesznek kémiai reakciókban. A biológiában különösen fontosak a testfolyadékok ionjai, amelyek a sejtek működéséhez és az egész szervezet homeosztázisához szükségesek.

A legfontosabb biológiai elektrolitok közé tartozik a nátrium (Na+), kálium (K+), klorid (Cl-), hidrogén-karbonát (HCO3-), kalcium (Ca2+), magnézium (Mg2+), foszfát (PO4^3-). Ezek koncentrációi különböző testfolyadékokban meghatározott tartományokban találhatók meg, és dinamikusan változnak a táplálkozás, a folyadékbevitel és a veseműködés hatására.

Fő funkcióik közé tartozik a tartós osmózisos nyomás fenntartása, a vérmennyiség és a vérnyomás szabályozása, valamint az ideg- és izomrendszer működésének biztosítása. Szerepük van a sav-bázis egyensúly szabályozásában, valamint a sejtmembránokon keresztüli transzportfolyamok és enzimreakciók támogatásában.

Homeosztázis: a bevitel a táplálékkal történik, felszívódásuk a vékonybélben zajlik, kiválasztásuk pedig elsősorban a vesékben történik. Izzadás és hasmenés esetén gyors pótlásra van szükség, hiszen a folyadék- és elektrolitvesztés zavarokat okozhat a sejtek működésében.

Klinikai vonatkozások: elektrolitzavarokra példa a hyponatraemia, hypernatraemia, hypokalemia, hyperkalemia, hypocalcaemia és különböző sav-bázis zavarok. Kezelésük történhet orális rehidrációs oldatokkal (ORS) vagy intravénás folyadékkal, például sós oldatokkal vagy Ringer-laktáttal.

Mérési egységek: elektrolit-koncentrációkat gyakran adják meg milliequivalensek per literben (mEq/L) vagy millimol per literben (mmol/L); ezek az értékek segítik a hydrációs és terápiás döntéseket.