disperziós

Diszperziós jelenségek olyan rendszerekre utalnak, amelyekben egy fázis apró részecskék vagy cseppek formájában szétoszlik egy másik fázisban. A diszperziós állapot gyakran kolloid vagy egyszerű szuszpenzió: a részecskék mérete rendszerint nanométertől mikrométerig terjed, és a közegben stabilan vagy átmenetileg lebegnek.

Fajtái közé tartoznak a kolloid rendszerek, a szuszpenziók, az emulziók és az aeroszolok. Kolloid rendszerben a diszpergált fázis apró részecskéje a közegben marad; a szuszpenzióban a részecskék nagyobbak és idővel leülepedhetnek; emulziók olyan két nem keveredő folyadék, ahol az egyik fázis finom cseppekben oszlik a másikban; az aeroszolok pedig részecskéket tartalmazó anyagokat juttatnak a gázfázisba.

Optikában a diszperzió a fény hullámhossz-függő terjedési tulajdonságát jelenti: a törésmutató és a fény terjedési sebessége függ a frekvenciától. Ez a kromatikus disperszió, amely a fehér fény színeinek szétválását okozza (például prizmában). A diszperzió kezelése kulcsfontosságú a lencsék, optikai hálózatok és spektroszkópiai mérések terén.

Más értelemben a diszperziós erők, például a London-dispersziós erők a molekulák között kifejtett időlegesen keletkező dipólusokból eredő vonzó hatások; minden molekulára jellemzőek és fontosak a kondenzált fázisok és kolloidok viselkedésében.

Gyakorlati alkalmazások közé tartoznak a festékek és tinták diszperziós rendszerei, gyógyszerformulák kolloid/emulziós megoldásai, élelmiszeripari adalékanyagok, polimerek és kompozitok szerkezete. A diszperziós tulajdonságok mérése és modellezése számos technikával történik, például dinamikus fénytöréssel, elektronmikroszkópiával, viszkozitás- és sedimentációméréssel.