diagnosztikaiterápiás

A diagnosztikaiterápiás megközelítés olyan orvosi praxis, amelyben a diagnózis felállítása és a terápia megkezdése szoros összefüggésben történik. A cél, hogy a diagnosztikai eredmények közvetlenül szolgálják a kezelési döntéseket, illetve egyes beavatkozások diagnosztikai céllal egyidejűleg terápiás hatást is gyakoroljanak. E megközelítés gyakran a páciens teljes ellátási útjának rövidítését és a személyre szabott kezelés megerősítését szolgálja.

A diagnosztikaiterápiás ellátás főbb területei közé tartoznak az olyan beavatkozások, amelyek egyidejűleg diagnosztikát és terápiát valósítanak meg. Ide sorolhatók például endoszkópos és intervenciós radiológiai eljárások, ahol a vizsgálat közben történik meg a szükséges terápiás beavatkozás (például polypectomia, hemostasis, stentelés vagy lokális abláció). Emellett a mintavételi vizsgálatok eredményei közvetlenül befolyásolhatják a későbbi kezelést, és egyes kezelések célzottan a diagnosztikai információk alapján kerülnek kiválasztásra.

Előnyei közé tartozik a döntéshozatal gyorsítása, a felesleges váltások csökkentése és a beteg terhelésének minimalizálása, mivel együttesen kezelik a problémát. Hátrányai pedig a növekvő erőforrás-igény, a beavatkozások kockázata és a specializált szakembergárda szükségessége. Fontos etikai és jogi szempont, hogy a diagnosztikaiterápiás megközelítés mindig a beteg érdekét szolgálja, átláthatóan és önkéntes hozzájárulással történjen. A megközelítés elterjedt a gasztroenterológiában, onkológiában, kardiológiában és más területeken, ahol a diagnózis és a kezelés szorosan összepályázik.