csoportnormák

Csoportnormák a csoporttagok között megosztott elvárások arról, hogy mi számít helyes vagy elfogadható viselkedés a csoportban. Ezek befolyásolják a tagok cselekedeteit, véleményét és értékeléseit, elősegítik a kohéziót és a közös cselekvést. A normák általában informális szabályok; gyakran kiegészítik vagy helyettesítik a formális szabályokat, és szankcionálhatók társadalmi elismeréssel vagy elutasítással.

Fajtáik közé tartoznak a kötelező normák és a leíró normák. Kötelező normák megmondják, mit kell tenni; leíró normák pedig azt írják le, mit tesznek általában a csoporttagok. A normák kialakulása és fennmaradása szocializáció, csoportidentitás erősítése és megerősítés útján történik, és a tagok közötti interakciók révén módosulhatnak. A normák összetartó funkciót látnak el, ugyanakkor konfliktusba kerülhetnek az egyéni preferenciákkal.

Behatásuk a viselkedés szinte minden területére kiterjed: együttműködés, döntéshozatal, határidők betartása, online viselkedés és az etikai normák alakulása. Sértésüknél a szankciók lehetnek például elítélés, kizárás vagy súrlódás, míg a megfelelő viselkedés jutalmazással is erősödhet. A normák dinamikusan alakulnak, és a környezet vagy a csoport összetétele szerint változhatnak.

Kutatások a csoportnormákról különböző módszerekkel zajlanak: megfigyelés, etnográfia, kísérletek a társas nyomás vizsgálatával, kérdőíves felmérések. Alkalmazások lehetnek a munkahelyi csoportokban, iskolai közösségekben és online közösségekben a viselkedés megértésére és formálására. A normatív befolyás három fő útja: megfelelés, identifikáció és internalizáció (Kelman-féle folyamatok).

Jelentőségük a társadalmi rend fenntartásában és a deviancia magyarázatában rejlik: a normák lehetővé teszik az összetartást és a koordinációt anélkül, hogy minden helyzetben formális szabályokra lenne szükség. A változásuk pedig tükrözi a csoport értékeinek átalakulását és a társadalmi reformokat.