csontszövetben

A csontszövet (osseous tissue) a kötőszövetek közé tartozó mineralizált szövet, amely a vázat megtámasztja és mechanikai teherbírást biztosít. Két fő morfológiai típusa van: kompakt (kortikális) csont és szivacsos (trabekuláris) csont. A kompakt csontot külső, tömör réteg jellemzi, amelyet oszteonok (Havers-korongok) alkotnak; a szivacsos csont vékony trabekulákból áll, és belsejében található a csontvelő.

A sejtes összetétel a csontszövetben: oszteoblastok (csontépítő sejtek), oszteocyták (a mátrixban elhelyezkedő csontsejtek) és oszteoklasztok (csontfelszívó sejtek). Az extracelluláris mátrix fő alkotóelemei a kollagén I típusú rostok és hidroxiapatit-kristályok, amelyek mineralizált közeget adnak a szövetnek. Az oszteociták lacunákban helyezkednek el, és canaliculi-útvonalakon keresztül kommunikálnak.

A csontképződés két fő útja ismert: intramembranális csontosodás és endochondrális csontosodás. A csont remodeling folyamata élete során zajlik: az oszteoklasztok által végzett reszorpciót követi az osteoblastok képző tevékenysége; ez a ciklus a mechanikai terheléshez és ásványi anyagok homeosztázisához igazodik.

Funkciói közé tartozik a testtömeg megtartása, ásványianyag-háztartás szabályozása, főként kalcium- és foszforhomeosztázis. Szabályozását hormonok (parathormon, calcitonin, D-vitamin) és mechanikai töltés befolyásolja. Kóros állapotok közé tartozik az oszteoporózis és más anyagcsere-rendellenességek.