buszarchitektúrát

Buszarchitektúra (angolul *bus architecture*) az a hardveres megoldás, amely az információk átadását és kezelését a számítógép különböző komponensei között biztosítja. A busz egy közös kommunikációs útvonalt jelent, amelyen a processzor, memóriák, periferiák és egyéb eszközök cserélnek adatot. A buszarchitektúra meghatározza, hogyan kommunikálnak egymással a számítógép különböző részei, és milyen hatékonysággal tudnak információkat továbbítani.

A buszarchitektúrák többféle típusban léteznek, de a legismertebbek közé tartozik a parallel busz (párhuzamos busz) és a serial busz (soros busz). A parallel buszon több adatsor egyidejűleg szállít adatot, ami gyorsabb, de összetettebb és hibavédelemben gyengébb. A serial buszon az adatok sorban haladnak át, ami egyszerűbb, de lassabb lehet. A modern rendszerekben gyakran kombinálják ezeket a megoldásokat.

A buszarchitektúra fejlődése a számítógépek teljesítőképességének növekedésével párhuzamosan haladt. Az 1970-es és 1980-as években a legelterjedtebb buszok az S-100, ISA (Industry Standard Architecture) és EISA voltak. A 1990-es években megjelentek a PCI (Peripheral Component Interconnect) és a VESA Local Bus, amelyek nagyobb sebességet és flexibilitást biztosítottak. A 21. század elején a PCI Express (PCIe) vált a domináns buszarchitektúrává, amely soros technológiát alkalmaz, és magasabb sebességet és jobb hibavédelmet nyújt.

A buszarchitektúra jelentős szerepet játszik a számítógép teljesítményének és stabilitásának meghatározásában. A megfelelő buszválasztás segíti a komponensek optimalizált együttműködését, és befolyásolja a rendszer teljesítőképességét. A modern rendszerekben a buszok gyakran integráltak a chipsetbe, és a processzorok is tartalmazhatnak integrált buszmegosztókat.