burgonyát

A burgonya (Solanum tuberosum) a burgonyafélék családjába tartozó kultúrnövény. A föld alatt képződő tubera ehető, tároló energiát jelent, ezért a burgonyát alapélelmiszerként termesztik és fogyasztják. A zöld növényi részek mérgezőek lehetnek, így étkezésre csak a föld alatti gumók használatosak.

Őshazája az Andok magasföldjeinek területei, ahol vad növényként előfordulhatott. A burgonyát a 16. században hozták be Európába a spanyol hódítók, majd gyorsan elterjedt Közép- és Nyugat-Európában, később pedig világszerte. A termőterület és a genetikai sokféleség hozzájárul a burgonya kulcsfontosságához az élelmiszerbiztonságban.

A burgonya tápanyag-összetétele főként szénhidrátból áll, alacsony a zsírtartalma, és jelentős forrása a C- és B6-vitaminoknak, valamint a káliumnak és a rostnak. Konyhai felhasználása sokrétű: főtt, sült, püré, rántott és levesekbe való hozzávalóként egyaránt ismert.

Termesztése hűvös, mérsékelten meleg éghajlatot igényel, jó vízelvezetésű talajon a legjobb. A világ legnagyobb termelői közé tartoznak Kína, India, Oroszország, Ukrajna és az Egyesült Államok, valamint számos európai ország. A burgonya hosszú távú tárolása hűvös, sötét és jól szellőző helyet igényel; a csírázás és minőségromlás csökkentése érdekében kontrollált körülmények szükségesek.

Fajtái között megtalálhatók a korai, középkorai és késői érésű típusok. A termesztés és a piac szempontjából fontos a betegségekkel és kártevőkkel szembeni ellenállóképesség, a termesztés fenntarthatóságának növelése és a fajtasokszínűség megőrzése. A burgonyát világszerte fontos élelmiszer- és gazdasági növénynek tekintik.