biztonságpolitika

Biztonságpolitika a társadalom és az állam számára a belső és külső fenyegetések elleni védekezésre, szuverenitásának megőrzésére és az állampolgárok biztonságának fokozására irányuló célrendszer, stratégia és gyakorlati intézkedések összessége. Magába foglalja a nemzetbiztonságot, a védelem és kül-biztonságot, a belbiztonságot, a kibertér védelmét, a kritikus infrastruktúra védelmét és az emberi biztonság elemeit is.

Fő területei közé tartozik a kockázatok azonosítása és értékelése, a védelem és elrettentés szervezése, jogi és pénzügyi keretek megteremtése, valamint a nemzetközi együttműködések kiépítése. Szereplői közé tartozik a kormányzati szervek, a parlament és az államfői intézmények, a honvédelmi és belügyi szervek, a hírszerzés, regionális és önkormányzati szervezetek, gazdasági szereplők és civil társadalom, illetve nemzetközi intézmények és szövetségek.

Fontos elemei a stratégiai tervezés és kockázatértékelés, a jogi és intézményi keretek, a költségvetési biztosítás és a hosszú távú célok meghatározása. Alkalmazott eszközök közé tartoznak a diplomácia, a védelmi és kibervédelmi intézkedések, a válságkezelés és kommunikáció, valamint a kritikus infrastruktúra védelme és a biztonságos infrastruktúra-fejlesztés.

Jellegzetes kihívások közé tartoznak a hagyományos katonai fenyegetések mellett a kibertámadások, a hybrid fenyegetések, a terrorizmus, dezinformáció és az energia- vagy ellátási biztonság kérdései, valamint a migráció és a természeti katasztrófák. A biztonságpolitika célja a reziliencia növelése, a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartása mellett. Eredményét a kockázatok csökkentésében, a kritikus funkciók működésének fenntartásában és a polgárok biztonságának javításában mérik.

Nemzetközi kapcsolatokban a biztonságpolitika a külpolitikának részterülete, amely a szövetségek és nemzetközi normák figyelembevételével formálódik.