beültetési

Beültetés, vagy beültetési eljárás, olyan orvosi beavatkozás, amelynek során idegen anyagot vagy biológiai szövetet ültetnek a páciens testébe. Célja lehet a hiányzó funkció pótlása, a gyógyulás elősegítése vagy a betegség tünetmentesítése. A beültetés a transplantációtól (átültetéstől) különbözik, mert itt általában mesterséges vagy biokompatibilis anyag kerül a testbe, nem élő szerv.

Beültetéseket különböző területeken alkalmaznak. A fogászatban például a fogbeültetés a foggyökér helyett titánból készült csavarokkal és csontba való beépítéssel történik. Orthopédiában ízületi protézisek vagy endoprotézisek, neurológiában hallóimplantátumok és egyéb idegrendszeri implantátumok kerülnek beültetésre. Szív- és érrendszeri beavatkozások közé tartozhatnak például pacemakerek és bizonyos típusú implantátumok, amelyek segítik a működést vagy gyógyszert juttatnak célzottan a szervezetbe.

Eljárás menete általában több lépésből áll: előzetes orvosi értékelés és képalkotó vizsgálatok; a tervezés és az előkészítés; a sebészeti beültetés; majd gyógyulási és rehabilitációs időszak, amely a beültetett eszköz típusától függ. Szükség esetén oszteointegrációs folyamat vagy hasonló kötődés alakul ki; ezek hosszabb gyógyulási időt igényelhetnek.

Kockázatok közé tartozhatnak fertőzés, eszköz vagy szövetek funkciójának gyengülése, ideg vagy szöveti érintkezési problémák és hosszú távú karbantartási igény. Beültetések engedélyezése és utógondozása szigorú orvosi felügyelet alatt zajlik, sürgősségi komplikációk esetén pedig gyors ellátás szükséges.